Kedves Attila!

Ugy néz ki, hogy csak mi ketten levelezgetünk.Azért ennek is nagyon örülök, hogy szánsz rám idöt.Persze jobb lenne, ha többen bekapcsolódnának ebbe az "idöutazásba", talán jobban összeállna a kép az 50-60-as idökböl. Èn megpróbálom kronológikusan  beállitani az emlékfoszlányokat, de már nem minden autentikus.

Szóval a gitározást már nem tudom mikor kezdtem, azt sem tudom, hogy a Dianát gitárral énekeltem, de nem hiszem, hogy ki mertem volna állni kiséret nélkül énekelni. Talán Te emlékszel erre?Ja és kis selyempapiros saxofonnal fújtam az elejét!

Gitározni ugy kezdtem, hogy az osztálytársam, jó barátom Martonfalvy Attila a Gellért hegyen lakott valahol a Ménesi úton, egy házban a Szendrey-Karper László gitármüvésszel. Ö kezdett velünk foglalkozni. Aztán szerzett Anyukám egy öreg, törött spanyol gitárt, ami egy öreg néninél a falon lógott, hosszu szallagokkal.Mindenesetre nagyon ment a dolog.Még máig is, habár ma csak tanitok.

A jégpályán a zenére sem vagyok mostmár biztos. Ott laktak az udvarban a gondnokok, azok öntözték a salakpályát, lehet hogy kitettek az ajtajuk elé valami hangszórót. Emlékszek egyszer valami suli-bulira az épületben, ahol mentek a Torriani számok, és már twistelni is probálkoztunk.

Na nem akarlak terhelni a sok kusza emlékekkel.

Próbáld ujraéleszteni a Fórumot!

Üdvözlettel

Sándor