Amennyiben eltúlzottan megengedő az internetes technológiai biztonság szabadságfoka, úgy (el)túlzott elvárás annak az anonimitást, a privát szférát biztosító (megelőlegezően és folytonosan ígért) sérthetetlensége.

Számomra úgy tűnik, nem a célokkal van a gond, hanem az alkalmazott technológia kiforratlanságával – ami lényegében fikciós, ismerethiányos kijelentéseken/kinyilatkoztatásokon alapuló ígérvény; már ugye, a hálózatok összetetten bonyolult volta okán is. (Most lementem hídba?)

Engedj meg egy rém egyszerű hasonlatot.

Ha egy erődítménynek csak egy ellenőrzött bejárata van, és nincs benne számos, tervezetten titkosított backdoor, akkor miként volna másként lehetséges a behatolás az erődítménybe, mint az őrző(k) személyes felelősség okán?

Amely példával arra akartam utalni: amíg emberi közreműködést igényel e rendszerek üzemeltetése/felügyelete, addig nem elsődlegesen, pusztán technológiai problémával állunk szemben.

De most tényleg, én akarlak felvilágosítani Téged? Bocs.:-)