Ezután vizsgáljuk meg "ölyv" szavunkat.... 1055-ben már ráakadhatunk, "ulu"-nak írva, miközben szerencsére mi tudjuk, hogy az akkor is őlyv-nek, uly-nak, oly-nak esetleg ölü-nek (Korógy környékén így mondják ma is) hallatszott. 

Károlyunk és hun/avar anyukája (a nagylábú Berta) még jól ejthették azt a bizonyos "

Tömény alteres ökörség.