Ha nem tartja magát betegnek, akkor ezek szerint ő jól érzi magát így a bőrében? Aligha...

Őszintén szólva - és nem a feleségedre vonatkoztatva - sosem értettem, miért élnek emberek ekkora tagadásban, ha pszichés gondról van szó. Nem jobb a felismerés, tudni, hogy nem minden rajtunk múlik csak? Persze a mentális betegség nem keverendő össze a jellemgyengeseggel, és folmentest sem ad a normalis viselkedés alól, de nem árt tudni, ha hendikeppel indulunk bizonyos versenyszamokban...

Aztán persze személyiség-, és esetfuggo ez is. En a bipoláris diagnal meg sem rezzentem, annyira régóta tart, inkább kicsit megkönnyebbültem... A bpd-t meg magamnak diagnosztizaltam 25 évesen, na attól megröccentem, de végül elonyomre fordítottam  már ha lehet ilyet. Bár nem tisztázott, hogy a bipol "mellékterméke" volt-e, a kettő gyakran jegyben jár. Ma már nem jön elő, csak bizonyos szituációkban, azokat meg gondosan elkerülöm ...