Hogy a kettőst nem láthattuk tegnap este, az egy dolog. De sajnos Tiptont sem... én már a Painkiller alatt éreztem, mikor ő jelent meg a kivetítőn, hogy ennél több nem fog belőle kijutni nekünk belőle.

 

Érthető, ha az embernek emiatt kettős érzései lehettek a koncerttel kapcsolatban. Hogy mennyire férnek be az ifjú titánok - már ha erről beszélhetünk, hiszen Richie velem egykorú, Sneap pedig már a 40-es évei végén jár - a két ős- és az egy elég régi tag mellé. Látványban és hangszeres tudásban alapvetően igen... sőt, Richie most így még inkább megkapta azt a feladatot, hogy ő legyen az, aki Halford mellett a hátán viszi a műsort. Ezt nem is csinálja rosszul, és ami a legfontosabb, ezzel egy kicsit jobban elszakad attól, minthogy K.K. Downing klónja legyen. Először kicsit tartottam attól, hogy minden szólót az ő nyakába raknak, de ez szerencsére nem volt így.

 

Sneap pedig eleve nem is akart Tipton-pótló lenni... az egyszerre rendes dolog tőle, hogy ő is felvesz egy szegecses szerkót, és igyekszik felvenni a hangulatot, nem pusztán session-zenész marad, mindeközben azonban az esetek többségében szerényen beáll a megszokott helyén hajlongó Ian Hill mellé. Utóbbi időközben rájött, hogy a mostani hajával sokkal inkább "előnyösen öregedő" módon néz ki (egy hónapra Dickinsonra is ezt mondtam pont a frizura miatt), és ez a visszafogott szereplés azt sugallja, hogy benne még volna erő néhány újabb lemezre és turnéra is.

 

A kérdőjel viszont az, hogy kedvenc kopasz homokosunkban lesz-e még. A hangja nem úgy tűnik, hogy kopott volna három-négy év alatt - 2015-ben a fehérvári koncertet kihagytam, de csak azért, mert Wackenben jártam, ahol pont velük zártam a fesztivált - és látszik, hogy továbbra is élvezi a színpadot. De a mozgásán azért látszik, hogy nem is olyan régen voltak az ortopéd problémái, meg persze mennyi ideig cipelhet az ember magán ennyi fémet... :-)))

 

Mivel nekem a Priest nem akkora kötelező kedvenc, inkább csak egy tiszteletreméltó nagy név, amely egyben nagyon jó koncertbanda is, így az új lemezzel sem nagyon foglalkoztam, egyszer hallottam a tavasszal, talán a Rhapsody előtt ezt nyomták a lejátszóba. Akkor és most is úgy gondolom viszont, hogy az baromi jól sikerült... most is jól odavertek vele, nálam főleg a Rising From Ruins volt emlékezetes. De jó volt még hallani a Night Comes Down-t is, mindez azonban semmi ahhoz a gyilkos trióhoz képest, amit a három "i...er" adott az elején. Már írtam itt, hogy nekem az első találkozásom a bandával egy British Steel turnéfelvétel volt, amiben pont ez a három jött ki igen markánsan...

 

...igaz, mellette még sok minden más is, köztük a Beyond The Realms és a Victim Of Changes is. Hogy ilyen kötelezők kimaradhattak... az egyáltalán nem bosszantó! Sőt, inkább egy utalás is a hiányuk arra - főleg az első kapcsán - hogy itt már nem áll színpadon a nagy gitárduó. Viszont még ennyi kihagyás mellett is mennyi jó dolgot elő tudtak szedni a hatalmas életművükből, és mindezt úgy, hogy a többi, Halford visszatérése után készült korongról semmi nem került bele a repertoárba.

 

Kötelezők nélkül persze nem lehet meglenni, de hogy is lehetne egy Turbo Lover-t vagy egy Painkiller-t megunni? És még ezeket is fel lehet dobni, már három éve is mondtam, hogy jó ötlet volt a show-elemek nagy részét vetítéssel helyettesíteni. Ebben főleg a Saints In Hell járt élen, nagyon bejöttek azok az árnyfigurák... :-)

 

Na jó, minden azért nem lehetett jó, és most nem Tiptonra gondolok csak. Az első számban trágya halkan szólt minden, utána jöttek csak rá, hogy ide az emberek gitárokat hallgatni jöttek, meg Halford sikolyait, de a második tudomásul vételéhez még több idő kellett. Az ülőhelyet váltókat is biztos jól megszivatták azzal, hogy csak menet közben jöttek rá, hogy hiába nagy múltú banda ez, akiket sokan szeretnek... de nem elegen!

 

Mindegy, én a normál állón is jó helyet fogtam ki, nem sokkal a kordon mögött - és persze szigorúan középen - ezért nem lett volna sok értelme azt a tíz ropit rászánni a kiemeltre. Főleg, hogy azért így sem volt olcsó a jegy, - noha az első pesti koncertjük ára is elég magas volt az akkori átlaghoz képest - úgy meg főleg nem, hogy alig 100 perc jutott ki az élményből. Lehet, hogy megint egyszerűbb lett volna Fezenre hozni őket, és még az is jó hecc lett volna, ha pont a Helloween mögé, mint Szigeten.

 

Drága jegy ide, Tipton kidőlése oda, nekem nem volt kérdés, hogy ott legyek, és elégedetten távoztam. Csak abban nem tudok hinni, hogy "The Priest will be back", hiába lett ez szóban és írásban is kijelentve - de soha rosszabb és méltatlanabb búcsút, mint ami tegnap este volt.