Nagy László:

Valakit köröznek

Ülve a hajó orrán, hol a májusi zöld ág
feltűzve reszket, szalagosan borzong,
fehér ruhámban árván, kicsit báván
rágyujtok, a lángot ejtem a Dunába,
szemem is árulkodva viselkedik, szűkül
akár a bűnözőké, gyilkosan rándul ráncba,
most, amikor vizslat valaki alattomban
s markába zárt fotóhoz méreget, kórust hallok:
fehér liliomszál, ugorj a Dunába,
de én megbűvölve ülök, már nem fehérben:
szalagok árnyában csíkos fegyencruhában.