Szécsi Margit:

Dal az elsodort sapkáról

Álmomban bolygó vagy már, a kozmikus zápor
általver, titkos nyomai rajtad sokasodnak.
Bíbor bolyhaid, hajnali erdők, lengedezők,
búvóhelyei mákszemnyi apostoloknak.

Nagy űri forgáskor rádtapad lehellet-csillagpor,
betemetődöl, s rádszegzi távcsövét e csillagzat.
De vér-bojtod, parányi tűzhányó, fortyog,
hozzá piros kis szerelmesek ballagnak.