Csakhogy a mágneses tér divergencia mentes.
A jó ég tudja, hogy egy rúdmágnes körül hogyan mennek az erővonalak.
Vegyünk egy pólus-közeli közelítő számítást...
(Persze a rúdmágnes széle nem a z=0 helyen van.)
Legyen a térerősség arányos az egységnyi felületre eső fluxussal.
A felület a távolság négyzetével növekszik: A~z2
Tehát a térerősség (a pólus közelében) a távolság négyzetével csökken.
Az indukált elektromos térerősség a sebességgel arányos: E~Rω
Viszont a feszültség ennek az integrálja: U~ωR2
A másik két ág legyen az erővonalakkal párhuzamos, azokban nem ébred feszültség.
Eredményként azt kapjuk, hogy a felső és az alsó dróton ugyanannyi feszültség ébred.
(Pedig ez nem is lett volna örökmozgó, csak a Föld cirkuláris mozgási energiáját csapolta volna meg.)
Egy kicsit azért örülök ennek. Ugyanis nálunk a mérnök származású főnökök azt mondják, hogy nekik nem kell érteni hozzá, mert én mindent meg tudnék csinálni, csak lusta vagyok. Szerinted számoljam tovább? Hátha pontosabb közelítésekkel már lesz különbség?
