Van itt a Duna mellett egy valaki. Úgy fut, mint egy beteg teve. Múltkor pont egyszerre értünk ahhoz a ponthoz, ahonnan egy irányba szoktunk menni. Pár lépéssel voltam lemaradva tőle, gondoltam, elszökkenek mellette. Nem vettem figyelembe, hogy úgy húsz centivel magasabb nálam. Ő csak ügetett, lógatta a fejét, úgy nézett ki, mintha a halálán lenne, és eközben egyre csak távolodott, távolodott. Próbáltam a jelenlegi edzetlenségi állapotomhoz képest összekapni magam, szaporáztam, de semmi eredmény.

Van egy emelkedős szakasz, gondoltam, majd ott. Na, ott konkrétan látótávolságon kívül került.

Biztos van előnye a rövid lábaknak is, de negyvenegynéhány év alatt nem sikerült rájönnöm, hogy mi :)