A dilemmán én is osztozom. Több esetben adtam el nagymotort azért, mert örökké a mellette álló kicsit toltam ki a garázsból. S51/ Ts250-1 ; Cg125/ Cb 400 N,; Suzuki Fl/ Ntv 650....

Aztan mindig jött a felismerés, hogy a köztes átmenet (etz 150, Cbf 250, és jelenleg a Gz 250) mentheti meg az életem a köcsög keleti kamionok, vagy az ingerült buszsofőrök elől az országúton...

De legalább a motorjaim állapota egyre-egyre jobb lett.

A kisördög nem alszik bennem. Sokkal nagyobb élmény ezekkel a kicsikkel gurulni mint a nagyobbak -számomra. Önfeledt boldogság. Mint ahogy ezen a fórumon olvasgatni, Elek Peti 100000km-es Simsonjárol sztorizni, vagy Hevesi Béni ybr125 túrabeszámolóit megnézni is. 

Ez lehet az egyszerű józan mértéktartó neveltetés következménye, vagy génhiba is :D