Örülök, hogy nyomod a kerékpározást is! :)  

Más:  Hagytam időt, hogy leülepedjen. Tisztábban látom a dolgokat. A történet csütörtöki és ördögi. Este (majdhogynem éjjel) kimentem futni. Szép idő volt, kellemes, nem túl meleg. Mivel késő éjjel a focimeccs után indultam és elég sötét is volt, így a szokott 1200 méteres hosszomat (versenypályámat) használtam oda-vissza. Szemüveget is feltettem a bogarak ellen, és hátizsák is volt rajtam. Közel két órát kellett volna futnom. Az tűnt fel először, hogy diszkófényeket látok, majd rájöttem ez bizony kőkemény villámlások hada a távolban.  Futogattam oda és vissza. A villámok lassan körbe vettek, de hangjuk nem ért el hozzám, így teljes nyugalomban kóricáltam továbbra is. Jó egy órát futottam már, mikor megjött a vihar szele. Majd 5 percen belül a nyakamba kaptam a hideg esőt. Először nagyon fáztam, de hamar átment élvezetbe a futás. Annyi zavart csak, hogy nem láttam semmit igazából, a szemüvegen megtört a fény. Kicsit féltettem a lábam, mert nem láttam hogy hová is lépek. Mivel nagyon ismerem a futó útvonalamat (közel 2000-szer futottam már le-fel), így reménykedtem benne, hogy nem lesz baj. A cipőm, a ruházatom sz@rrá ázott, de jó volt futni. Olyan érzés volt, mintha meztelenül futnék, ahogy a szó szerint tökig átázva mozogtam. Már nem sok volt hátra, mikor megérkezett a kicsiny falunkba az utolsó autóbusz Kaposvárról. Lehúzódtam a fűbe, mivel nem sokat láttam, meg a sofőr sem láthatott sokat. Intettem neki, majd a bokáig érő vízben mozogtam tovább. És ekkor a semmiből mellém lecsapott a villám, óriási dörgéssel. kissé besz@artam, de igazából fel sem fogtam a dolgot. Akkor, ott azt gondoltam, hogy ez 3 méterre mellém csapott le. Pénteken délután megkerestem a nyomait. 27 lépésnyire volt a futóúttól, a búzatáblában. Azért írtam ezt le, mert addig, közel másfél óra futásom alatt egy dörrenés, egy morajlás nem jutott el a fülemig. Azt gondolom, hogy a busz kavarta meg a légkört, de tényleg veszélyes lehet az ilyen helyzet. Most azt mondom szerencsém volt. A futást rögtön befejeztem. Mivel 300 méterre voltam otthonról, így szépen és lassan hazagyalogoltam. Természetesen nem volt több dörrenés aznap éjjel, csak szakadt továbbra is az eső. Nem aludtam az éjjel. Ettem ijedtemben, majd 2:45-kor készülődni kezdtem a munkás életre.  

 Fussatok örömmel, de vigyázzatok magatokra!