Persze, nem a hullám megy odébb, hanem a mező darabkái közötti csatolás miatt a hullám alakja mozog. De ennek van lendülete, meg tudja lökni a falat. Pedig transzverzális hullám.
A fény nem lehet longitudinális, mert a foton spin nem mutathat a mozgás irányába. Ez azzal van összefüggésben, hogy a foton mindig fénysebességgel mozog. Matematikailag ezt ki lehet bűvészkedni a komplex együtthatós egyenletekből, de nekem valahogy ez nem tetszik...
Vannak a valós fizikai mennyiségek. Például:
távolság (méter)
idő (másodperc)
sebesség (m/s)
gyorsulás (m/s2)
lendület (kgm/s)
kinetikus energia (J)
erő (N=kgm/s2)
nyomás (Pa=N/m2)
so far so good.
Az elektromos töltést és az elektromos áramot ugorjuk át. (Később majd ezt megindoklom.)
Jön egy érdekes dolog: elektromos feszültség (V)
Ez lényegében energia, csak el van osztva az elektromos töltéssel (ami valami).
Ha még a távolsággal is elosztjuk, akkor kapjuk az elektromos térerősséget.
Ez mind valós dolog. (Kivéve a töltést, amire még visszatérek.)
Lényegében a mágneses mezővel is végigvihetjük ezt a gondolatmenetet, csak ott egységnyi felületű forgókeret nyomatékát kell venni - az egységnyi töltésre ható erő helyett.
Szóval az elektromos és mágneses mező ilyen értelemben energiamező. Ami ilyen vagy olyan módon tud hatni bizonyos dolgokra, de nem mindenre.
Na ezek után a modern fizika behozza a komplex függvényeket. És mert a húrelméletekhez több dimenzió kell, egyes fizikusok ezeket a komplex síkokat már nem is az absztrakt vektortérben képzelik el...
Pedig ezek csak energiamezők. És talán inkább azt kellene megérteni, hogy a különböző jellegű potenciál miért nem egyformán hat a különböző tulajdonságú anyagokra. Mert valójában azt nem tudjuk, hogy mi a spin és az elektromos töltés. Valaki kitalált ilyen komplex leírásokat (talán Heisenberg kezdte az egészet), és az egész fizika elment ilyen irányba. Matematikailag leírja a világot egy bizonyos szintig.
Szóval én ott kezdeném a vizsgálódást, hogy mi a fene az elektromos töltés...
