Lázár Balázs

 

 

ITTHON

 

hazafelé az egysávos úton

smaragdzöldrobbanás a mező

majd pollenvarázsigékre

gyermekkori emlékek

ugranak elő az árokból

táncra perdülnek

retinámon a házak emberek

ahogy rombuszba dől és

kifényesedik a sosem

mozduló látóhatár –

mintha csak hosszú álom után

az érzékszervek boldog ébredése

az az összehasonlíthatatlan

remegés a gyomortájékon

ahogy ezer szivárványszínű inger

csap le rám sisteregve

és üzeni kérlelhetetlen szeretettel

itthon vagy

 

 

2008