Lator László

 

 

LOMHA HALAKRA

 

Néha a bókoló virágok

végső egyszerűsége érint,

gyümölcsöktől elszakad

a sárga illat,

bogarak zümmögése ragyog

a fénnyel csorduló levegőben.

 

A folyó partján megállunk,

a lomha halakra gondolunk,

ahogy a zöldsugarú mélység

soksíkú ragyogása alján

villogva járnak –

s leborulunk a nap előtt.

 

 

Lator L. össz. versei, 1947 [188.]