Lator László

 

 

A VÍZ A VÍZ

 

a szélben áll két keze röpköd

szélfútta virág szirmai

átlátszóvá mossák a fény

hosszú hullámai

 

a lepkék megpihennek arcán

mert immár végképp egy velük

erdők vizek vele dalolják

egyforma énekük

 

a víz a víz a drága víz

partjára száll egy nagy madár

két szárnya közt tarkán lobog

az álombeli táj

 

a hulló napból visszanéz

csodásan virágzó szeme

nyírfák húrjain zeng tovább

a gyöngyöző zene

 

 

Versei és versfor-

dításai, 1947 [11.]