Lator László

 

 

A KERT

 

Lángok perzselik a bozontos

csendet, mohón egymásba nőtt

füvek, dudvák, bokrok, virágok,

imbolygó nagy fenyők.

 

Lángon, füvön, bokron, virágon

indák hulláma sustorog.

Este a lombból kirepülnek

a pelyhes csillagok.

 

Kék mélység sodrában remeg

a lábbal-felfelé világ.

A földben néma seregek.

És izzanak a fák.

 

 

Versei és versfor-

dításai, 1947 [11.]