Lator László

 

 

HAJNALI VÁZLAT

 

Erős zene kél valahol,

magasra szökken, meghajol,

nagy aranytorkú madarak

úsznak az érett nap alatt.

 

Nyugodtan ingó távolok

résein rezgő fény csobog,

elindulnak a jegenyék,

karjuk között feszül az ég.

 

Fel-le mozdul, árad, megáll

sugaras szálain a táj,

tág kévéken az út felett

imbolyognak a tehenek.

 

Zuhogó hét sugárba nő

a fényesszárnyú telt idő,

hét oszlopa közt zúg a mély,

partnélküli, hatalmas éj.

 

 

Az éjszaka csodái, 1947 [367.]