Zsonát Creative Commons License 2018.07.03 0 0 43877

Lászlóffy Csaba

 

 

HAZULRÓL HAZÁMIG

 

1

 

Ez az a sikátor ahonnan nem suhan el a MINDEN

mit semmiért el nem cserélek Ide menekülök az

összkomfort és szétszórt éveim elől Senki se

bántsa gyűjteményemet Mióta szállingóznak itt

a toronyból a galambtollak s földet sohasem érnek

csodájára a harangozónál hosszabb bajszú templomi

egérnek! Elfér e sikátorban az egész Palatető

és a sóstavak mind öt pici tócsa Süllyedtakna

Dörgő Akna Jódos Kénes Ide tér meg valamennyi

hiányzó gidája a nagytata-szakállú kecskének úgy-

szintén hiányzó nagytatája a két koravén unoká-

nak Ha kiöntene ide megint a Szindi-patak ne fe-

lejtsétek el ajkamhoz emelni ezt a sikátort Édes

keserűségével együtt én majd kiürítem öntu-

datlanul mint akkor harminchárom évvel ezelőtt

a ribizlibokorral telt poharat melyet apám erősza-

kolt rám miután az életemről lemondó orvos mögött

a kaput be- s az éjszakát kizárta.

 

2

 

Átugrani a síneket s főleg az árnyékokat Az volt

az élvezet! Csakhogy az árnyékok gyakran nyomom-

ba szegődtek (görnyesztő álom-gubóban még most is

kísértenek) Kiszaladtam a házból alkonyat volt a

dongók dünnyögése már elcsitult Hova bújjak a bün-

tetés elől? Az első levélrezzenésnyi ijedelmek

után mint ágakon a nyirkos szélsuhanás végigborzon-

gott testemen a félelem A padlásfeljáró korhadt

gerendáit súroló denevérszárny képzeletemben ér-

desen visszhangzott mint a szidalom Mintha hold-

sugár húzott volna fölfelé a grádicson Felderen-

gett egy szakadozott szalmakalap A gerendához ta-

padva valaki nyomomban haladt Dermedt derék csak

a nyak fordult feléje Hasonló mozdulatot végzett

az alak Kezemben szalmakalap-pajzzsal vártam tá-

madtam védekeztem Így fedeztem fel árnyékomat

HÓBORTOS GYERMEK HOL VAGY? Nehezen

talált rám nagyapám

Mint akaratos tollú csüngött ajkán a szakáll

Szipogva fújni kezdtem

(Mostanában ébren csak akkor félek ha árnyéktalanul áll

mögém a magány).

 

3

 

Az utolsó bújócskával eltűnt minden Nincsenek meg

a gyermekkor krumplikövei csúszkái kemence alá sur-

ranó sündisznója rongylabdától eldugult csatornája

Volt ami madár képében berepült a bizonytalanságba

Pirosribizli-szeme kifolyt szétszaladt szőlőlevél-

szárnya Ijedtében az árván maradt szőlőinda is el-

iszkolt s idegenbe hajlott a szilvafa ága Sötétbe

borult a gyermekkor háza Ajtó ablak befalazva a

halottakon kívül az elhallgatott kis bűnökre ki

vigyázna! Vagy kimásztak a réseken mint ártalmatlan

svábbogarak? Különben sincs idő (sohasem volt) a

megbánásra! Üres csigaház! S emlékezet te

csellengő csiga melyik vaslevelen csüngsz csórén? Mer-

re ingatod csápjaidat? Gurul a zörgő csigaház mö-

göttem bárhová érjünk a világban sohasem kerül le-

bontásra sohasem lesz tábla az ablakában ELADÓ

BEKÖLTÖZHETŐ.

 

4

 

Élni fogunk a magunkkal hozott hazában Ki az aki

már megfutamodott s elhagyta? hát aki kötélvégről

a semmi fölött ringatja? Higgyétek el annak a leg-

jobb s legnehezebb mégis kinek keze ráfagyott az

otthoni kilincsre s hűséges lószemekkel várja a visz-

szautasíthatatlan terhet Rúgdosná is néha persze

a sarkából régen kifordult kaput úgy tesz mint a

visszatérő álomtól szabadulni nem tudó gyermek.

 

 

Tűzkör [41-43.]