Lászlóffy Csaba
HAZULRÓL HAZÁMIG
1
Ez az a sikátor ahonnan nem suhan el a MINDEN
mit semmiért el nem cserélek Ide menekülök az
összkomfort és szétszórt éveim elől Senki se
bántsa gyűjteményemet Mióta szállingóznak itt
a toronyból a galambtollak s földet sohasem érnek
csodájára a harangozónál hosszabb bajszú templomi
egérnek! Elfér e sikátorban az egész Palatető
és a sóstavak mind öt pici tócsa Süllyedtakna
Dörgő Akna Jódos Kénes Ide tér meg valamennyi
hiányzó gidája a nagytata-szakállú kecskének úgy-
szintén hiányzó nagytatája a két koravén unoká-
nak Ha kiöntene ide megint a Szindi-patak ne fe-
lejtsétek el ajkamhoz emelni ezt a sikátort Édes
keserűségével együtt én majd kiürítem öntu-
datlanul mint akkor harminchárom évvel ezelőtt
a ribizlibokorral telt poharat melyet apám erősza-
kolt rám miután az életemről lemondó orvos mögött
a kaput be- s az éjszakát kizárta.
2
Átugrani a síneket s főleg az árnyékokat Az volt
az élvezet! Csakhogy az árnyékok gyakran nyomom-
ba szegődtek (görnyesztő álom-gubóban még most is
kísértenek) Kiszaladtam a házból alkonyat volt a
dongók dünnyögése már elcsitult Hova bújjak a bün-
tetés elől? Az első levélrezzenésnyi ijedelmek
után mint ágakon a nyirkos szélsuhanás végigborzon-
gott testemen a félelem A padlásfeljáró korhadt
gerendáit súroló denevérszárny képzeletemben ér-
desen visszhangzott mint a szidalom Mintha hold-
sugár húzott volna fölfelé a grádicson Felderen-
gett egy szakadozott szalmakalap A gerendához ta-
padva valaki nyomomban haladt Dermedt derék csak
a nyak fordult feléje Hasonló mozdulatot végzett
az alak Kezemben szalmakalap-pajzzsal vártam tá-
madtam védekeztem Így fedeztem fel árnyékomat
HÓBORTOS GYERMEK HOL VAGY? Nehezen
talált rám nagyapám
Mint akaratos tollú csüngött ajkán a szakáll
Szipogva fújni kezdtem
(Mostanában ébren csak akkor félek ha árnyéktalanul áll
mögém a magány).
3
Az utolsó bújócskával eltűnt minden Nincsenek meg
a gyermekkor krumplikövei csúszkái kemence alá sur-
ranó sündisznója rongylabdától eldugult csatornája
Volt ami madár képében berepült a bizonytalanságba
Pirosribizli-szeme kifolyt szétszaladt szőlőlevél-
szárnya Ijedtében az árván maradt szőlőinda is el-
iszkolt s idegenbe hajlott a szilvafa ága Sötétbe
borult a gyermekkor háza Ajtó ablak befalazva a
halottakon kívül az elhallgatott kis bűnökre ki
vigyázna! Vagy kimásztak a réseken mint ártalmatlan
svábbogarak? Különben sincs idő (sohasem volt) a
megbánásra! Üres csigaház! S emlékezet te
csellengő csiga melyik vaslevelen csüngsz csórén? Mer-
re ingatod csápjaidat? Gurul a zörgő csigaház mö-
göttem bárhová érjünk a világban sohasem kerül le-
bontásra sohasem lesz tábla az ablakában ELADÓ
BEKÖLTÖZHETŐ.
4
Élni fogunk a magunkkal hozott hazában Ki az aki
már megfutamodott s elhagyta? hát aki kötélvégről
a semmi fölött ringatja? Higgyétek el annak a leg-
jobb s legnehezebb mégis kinek keze ráfagyott az
otthoni kilincsre s hűséges lószemekkel várja a visz-
szautasíthatatlan terhet Rúgdosná is néha persze
a sarkából régen kifordult kaput úgy tesz mint a
visszatérő álomtól szabadulni nem tudó gyermek.
Tűzkör [41-43.]