Lászlóffy Aladár

 

 

MÁR DÉLELŐTT

 

Már délelőtt a délutáni fény,

üres szobákban vágtat a remény,

hol minden áll, a könyv, a szék, az ágy,

csak ő mozog, csak ő folyik tovább.

 

Az óra malma helyettünk dobog,

mutatja, őrzi: itt a boldogok

kis csigaháza, maradéka van,

érkezhetünk belépni annyian.

 

Egy pillantás, mint szabadult madár

a rend felett repesve körbejár –

s ahova száll, mint megtalált levél:

már délelőtt a délutáni fény.

 

 

Fénycsóva lobbant [53.]