Lászlóffy Aladár

 

 

KOLOZSVÁR

 

Kék-Kolozsvár: a legszebb alkonyatok

eddig úsznak le a folyón s itt

elakadnak. Egymásra csuszamlott

ezer ég hangulata és időjárása rajzol

várost a hidak, a terek, a tornyok

és gyárak köré.

 

Kő-Kolozsvár: falain kővirágok

kiütnek, kecsesen álló fák és

néhányszál virágként mintha

szélben álló dátumok, kövön,

kőnövény-város, embernyom-kövület,

őskori agyagkorsók denevérfülei

hallgatják a zengést.

 

Könyv-Kolozsvár: falain könyvtárak

sorakoznak, könyvek a tégla

nyugalmával, könyvre-könyv-város,

ember-fal, mögötte naphosszat

járkál, hajnalig sétál a tanuló és a

tanító értelem.

 

Kedvem-Kolozsvár, kiáltó kő kezem-

vonása-Kolozsvár, úgy süt vissza a

reggel, mintha egy völgynyi, kinyitott

könyv fehér lapja az arcra.

 

 

111 vers Kolozsvárról [90.]