Lászlóffy Aladár

 

 

KODÁLY

 

Ámulva hallom: milyen kellene,

Peturi bordal vagy Tücsökzene?

Véremből hallgatom a muzsikát:

hogy énekel a szív kamráin át,

a századok pitvarnyi termein,

menyecskekórus visít, mint a kín,

ez úri bordal és tücsökzene

és feltámadó lelkünk mindene.

Ámulva hallom mennyi szív dobol

a feszülő ég-hártyán valahol,

alattunk csend, hó, holdfény-Trianon

szabdalta hegyek-völgyek, Balaton

s a két tündérleány: Olt és Maros,

e férfikórus: főúr s fuvaros,

göcseji, székely, matyó, kun és jász

s van ami mindent, mindent magyaráz –

az ősi bölcső, ugor-Jónia,

hol belénk halt a pentatónia.

Ó perzsajárás, tatárjárás ó,

a szívből mindig kimutatható,

mint meghajszolt eszmények kórusa

egy Te Deum sok boldog pórusa.

Ámulva hallom: minden kelleme

már Európát-fürdető zene.

 

 

123 vers a zenéről, (1998) [110.]