Lászlóffy Aladár

 

 

HAYDN HALLGATÁSA KÖZBEN

 

                               Klárinak karácsonyra

 

Kis zúzmara az osztrák csipke csücskén.

A kottafejek gyalognyomain

két Európa billeg, milyen büszkén,

alul behavazott, ötszálú sín.

A boldog német, kinek minden megvan,

megérzi még: valamit ez is ér.

A világon is mennyi száradt heg van,

a lombhullató csend, az őszi vér.

Nem járhattunk csizmában menüettet,

jó lelkű sógor, ez is érthető,

de marhánk húsát, búzánk te is etted,

míg csepegett a barokk pléhtető.

Nem ez a kicsi tiszta tó a Fertő!

Fertő a vad kelet, a bocskoros.

A csipke szélén kis zúzmara-játék,

ha brummogós, de az is jó koros.

Magányos kastély zongoráján játszik

a puszta szele a tarlók felett.

A felhők göndör parókája látszik

Isten fején, a kék emlékezet.

Csak aki itt ül ma is múltja üszkén,

talán csakis az érzi odabent:

hogy Európa billeg, milyen büszkén,

s már rászáradt a lombhullató csend.

Álmában annak szól a muzsikája,

kire mint holt avar, száradt a vér.

A zúzmara az osztrák csipke csücskén

magyar-fehér.

 

 

123 vers a zenéről,

(1993) [111-112.]