Lászlóffy Aladár

 

 

MEZŐSÉG

 

A szél virágzó nádasa,

Zsuzsánna fürdik valahol.

Lágy barmok indulnak haza

a hetven horpadt hegy alól.

 

Vén fellegekről vén idők

leskődnek, rozsdaszínű fény

az ereszekre fűzött rőt

száradó dohány levelén.

 

Egyszerre egyetlen falut

él át a hullámzó vidék,

sok ugyanaz és ugyanúgy,

s egyetlen koraesti ég.

 

A hang is mintha verdeső

visszhanggá szaporodna csak,

egyetlen utcára eső

zsongás lenne a fák alatt.

 

És egyetlen szép hold hasa

csobban kacéran ott, ahol

suhog az illat nádasa…

Zsuzsánna fürdik valahol.

 

 

Keleti reneszánsz, (1993) [82.] (DIA)