Lászlóffy Aladár

 

 

A POR

 

A por aranylik, a por én vagyok.

Eső lesz, mossa majd az ablakot.

 

Nemes nagy égzengéssel a hegyek

idekiáltják: bátrabb lehetek.

 

Lehetek bölcsebb, büszkébb, boldogabb,

fizettek értem sokan és sokat.

 

Az erdőntúli selymes dombokon

született, élt, halt annyi jó rokon.

 

A történetünk végül te leszel,

csak ne feledjél soha semmit el.

 

A szülőföld, e roppant könyv tehát

már éjjel-nappal olvassa magát.

 

Hogy rímeit felröptesse az ég,

a négy évszak négy mondata elég.

 

Kezdetben ősz volt, tél, nyár vagy tavasz,

hol körbejár a kezdet: ugyanaz.

 

A hold alatt kerüld meg udvarunk,

a por ezüstlik, a por mi vagyunk.

 

 

Keleti reneszánsz, (1993) [75.] (DIA)