Lászlóffy Aladár

 

 

SZÉL HAVA

 

Szél hava,

szerda,

felleg a tájon,

hullnak a lombok

lobogva, fájón,

tartom az arcom,

mossa a reggel

meg sem írt

hamvadó levelekkel,

olvasom így is,

hallom és értem,

emberi dolgok

üzennek értem:

örömök, bánatok,

szerelmek mása

szülőföld felett

a csend suhogása.

 

 

Keleti reneszánsz,

(1993) [66.] (DIA)