Zsonát Creative Commons License 2018.07.03 0 0 43847

Lászlóffy Aladár

 

 

A FORRÁS

 

Vannak egészen halk napok,

mikor még rád se hallgatok,

mikor elég erős a csend,

hogy eleredjen odabent

a csorgó, csurranó zene

forrásnyi vékony kelleme;

a szívem körül van e tér,

nem robbantotta szenvedély,

se fúró, csákány, tőr és kés,

alig kesztyűnyi mélyedés,

melyet nem a tapasztalás –

az eddig felgyűlt élet ás;

ölébe ejtve két kezem

nem magamra emlékezem,

mindent felfogva valahol

kicsordul markomból a sor,

ujjaim begyéből csepeg

a bölcsesség s a szeretet,

de nem tiéd, övé, enyém,

kincse közös már, mint a fény.

 

 

Keleti reneszánsz, (1993) [4.] (DIA)