Zsonát Creative Commons License 2018.07.03 0 0 43844

Lászlóffy Aladár

 

 

GESZTENYEVIRÁGOK

 

Fehér gyertyák, láng nélkül, zengő éjben,

a gesztenyefa kész a kivilágításra,

csak egy szavába kerül a tavasznak

s megtörténik a csoda: Babilon

vizeitől távol, a helybeli parkban

az ősi égés lángra is lobban, a

virágzásban is csendesen égő szerelem.

Ó, mennyi édes komédiára képes még a

kakas is, a kígyó, a béka, a szarvasbogár,

a forróégövi halak, a paradicsommadár,

a nevetséges kecskebak s a

félelmetes elefántpár is a maga

szerelmében, hát még az ember.

Csak a virágok nyújtják, kérik, tűrik

szótlanul ezt a gyönyörű szenvedést:

a meggyfa-menyasszony talpig fehérben,

a suttogó jázminbokor, a fiatal-özvegy

orgona, az illatában kacér akác, a

szemét-lesütve beleegyező rózsaszín őszibarackfa,

a közben folyton sírdogáló kökény,

a csüngő mogyoróbarka s ezek az

epedve égő, most biztosan meztelen

vadgesztenyék itt. Lehet, hogy

nevet is adnának a másiknak,

miközben megérintenék egymáson

gyöngéden azt, és mi lenne, ha egy éjszakán boldog

sikoltozással jelentkeznének a

kertek is a világot ilyenkor amúgy is

elborító szerelemben!

 

 

Ledőlési határidő, (1985) [33.]