Lászlóffy Aladár

 

 

EMLÉKTÁBLA A NEMLÉTEZŐ HÁZON

 

Mikor ezek a fák komolyan besötétednek.

Csak egy bármilyen udvarra ablakot nyitni és

hallgatni az esőt. Sistereg a föld s az

ég fekete találkozása.

A háttérben Kis Miklós mester

ipar-előtti hangtalan gépei

dübörögnek, az egész történelem

gépháza ez, hogyne volna

már legalább ilyen fülsiketítő a zaj:

valamennyi A és G és N

itt dong együtt, még bibliává

nem osztva s újra kiszabadulva

a bibliából.

Itt, a mindenség örökfehér,

vagyis öröksötétkék lapja előtt kérdem:

a papír egyik fele régi könyvlap, a másik már

tele van írva. Te hova fogsz írni?

Végigfut tekintetem

a könyvespolcokon, ismeretlen

könyvek címén akad meg,

melyek csak távoli rokonságban

vannak manapság az eszmélettel,

és azt gondolom, hogy –

inkább bármitől szakadhatok el,

mint a könyvtáramtól,

inkább bármitől, mint a temetőimtől,

inkább bármitől,

mint önmagamtól.

A lélek, amiben már test vagyok –

a papír élére fog írni Kolozsvár nyomdáinak.

Itt lenni: – ez a halál előtt megtalált megoldás,

ez a hazám.

 

 

111 vers Kolozs-

várról, (1982) [85.]