Zsonát Creative Commons License 2018.07.03 0 0 43840

Lászlóffy Aladár

 

 

HÁRFA-HANGOK

 

Őz-mozdulatú hárfát ölel át egy lány.

A régiség dereng az első hang nyomán –

a lány s az őz rajzában, mint felfénylő erők,

kezek pillangóznak, a húros, özönvizes esők.

A hárfahang ahogy borongva nő,

mint a szó, mint a szín, mint az illat,

olyan erősen emlékeztető.

Amíg csak érzékeim élnek,

hangjai hangulatából is feltámadhat

bármelyik képe az emberiségnek.

A hárfahang mögött a százszor kivágott

s megújult örök erdők csengenek,

Egyiptom napos vizei s az olimposzi fellegek,

és oszlopsor, oázis, barnuló várfalak,

s mélyen a zengés vörösében ott a nap.

Merengő barna emberekkel egy múlhatatlan hosszú évszak él,

ahogy a barlangok felől tán éppen félúton felénk

jön, nomád mód mendegél.

A hárfa hangjára őt érzem: a lányt, – puhán ölelve

a történelem őzeit és kosait tereli erre.

Hányadik lány, hányadik hárfa!

Ilyen törékeny, arany, sokezeréves állat cirógatása

az egész vele nőtt emberiségen átborzong, mindig megérzi,

s a szívek és ujjak hegyéről szikrázva az éterbe ér ki:

ha őz-mozdulatú hárfát ölel át egy lány,

béke és végtelen vágyakozás kél a szépség különös moraján,

a teljes, a szabad, a költő és megépítő nagy élet –:

a beérkező gyorsvonatok elején

tapogatózó gondolataim nyikorgó taligákat érnek,

a repülők fáradó madarak koordinátáin törnek az égnek,

az ezer méterek s az évezredek

mint hang-szőlőszemek

fülünkbe összefűzve érnek.

A leghalkabb húrpendülésben is roppant előzmény robban el.

Érzem: most, most kerül sorra a szívem is millióéves tölteteivel.

Őz-mozdulatú hárfát ölel át egy lány.

Csak valami felém sugárzót vehetnék észre a mozdulatán!

Vándorló érzékenységünk sikerül édes szép kezébe tennem.

A csend pici árvácskája érte, előle örökre lehajlik bennem.

Mert eleven, boldog, s a modern kor önálló hangvételében

önfeledten magáról énekelhet,

s ő szomorú hangú őzemet vonja magához,

vállalja vele a vénítő távlatot, terhet.

Én várom az időt. Ha érint az üzenő emberi nagyságból bármi,

egy virágnyi helyen:

szép huszadik századi ajkán szeretném találni.

 

 

Színhelyek [93-94.]