Lászlóffy Aladár

 

 

FEHÉR RÓZSA

 

A fulladt fekete égen

milyen fehér az újhold:

már az alkonyi kéktől

elütő tisztaság.

 

Ha csak egy csillag volna,

egyetlen, izzó, tüzes –

de nem venné körül a sötét,

ő nem volna világosság.

 

Fekete fény az árnyék,

nem nincs az, mi nem látszik,

csak színeinek ékét

benn viseli, mint az éj.

 

Tűnődtél-e már ezen:

ölellek, fehérrózsa,

én, szívtelen-szúró ágad,

hogy jónak lenni ne félj.

 

 

Színhelyek [48.]