Zsonát Creative Commons License 2018.07.03 0 0 43838

Lászlóffy Aladár

 

 

HAJNAL A FENYVESBEN

 

Reggel négy óra.

Elaludt az egész éjszaka virrasztó sötét,

de még alszik asszonyi társa – a fény is,

s ölében szunynak dundi gyermekeik, a színek.

Álmában kitakarózik a ködből a tó,

s mintha összekucorodott volna a hegy,

s kicsit megdőltek a fenyvek,

tátva feledte pici száját a felleg –

az ég rózsás torkáig látni, ahogy szusszan…

 

S még nem ébredt fel a szem sem.

 

A dolgok maguktól maradtak így meg,

hogy láthasd őket,

áhítattal ámulj, lélekkel lélegezz,

s ha karcsún nyújtózó édes önmagadra ébredsz,

kívánd meg tőlük –

és ahogy a sötét ölében álmodik a fény meg a színek,

akarj, találj bennem magadnak

s kettőnk sokaságának biztonságot.

 

Amilyen a hajnal a fenyvesekben.

 

 

Színhelyek [47.]