Az ember akaratának a szabadságából következik az autonómiája; vagyis a társadalomi normáknak az Örökkévaló általi elfogadása. Az 1Sám 8,7 vers szerint a királyságot az emberek akarták, az Örökkévaló pedig elfogadta az emberek akarata szerinti államformát, és áldását adta a királyra; de ebből nem következik az, hogy az Örökkévaló számára a királyság elfogadhatóbb államforma lenne, mint például a demokrácia. Ez annak ellenére így van, hogy a Szentírás részletesen szól a királyságról, és egyáltalán nem szól a demokráciáról.

 

Ugyanígy van ez a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák elfogadásával is. A Szentírás a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák közül csak a patriarchális társadalom házasodási szokásairól szól, és egyáltalán nem szól a patriarchális társadalom házasodási szokásaitól eltérő társadalmi normákról. Mindez nem cáfolja a párkapcsolatokat a patriarchális társadalom házasodási szokásaitól eltérő módon szabályozó társadalmi normák létét, vagy az Örökkévaló általi elfogadottságát.

 

A párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák alapvetően kulturális eredetűek; és ezért olyan sokfélék. A párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák sokfélesége megfigyelhető egyrészt a nagy földrajzi távolságban élő népcsoportok (például: patriarchális – matriarchális) között, másrészt egyazon népcsoport különböző történelmi korszakai (például: poligám – monogám) között is.

 

Jelenleg a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák között kiemelt jelentősége van a házasságnak, amelyben meghatározó szerepe van annak a jogi garanciának, amely arra irányul, hogy a házastársakat a szeretet hiányában is együtttartsa. A jogi garancia lehet például az, hogy aki elválik, az jelentős mértékű anyagi kártérítést fizet annak, akitől elválik; vagy az, hogy az elváltak nem köthetnek újabb érvényes házasságot; vagy az, hogy az elváltak (mint esküszegők) a társadalom kivetettjeivé válnak; stb..

 

A patriarchális társadalomban a vérszerinti leszármazottak ismertségének érdekében terjedt el a gazdag férfi és szegény nő közötti olyan megállapodás (házasság), amelyben a gazdag férfi vállalta, hogy gondoskodik a szegény nő szükségleteinek a kielégítéséről, és cserébe a nő vállalta, hogy csak a férjétől fog gyermeket foganni. Eredetileg a férj az nőért a nő szüleinek adott vagyonnal garantálta a gondoskodását, mert ha valamiért mégsem gondoskodott volna a nő szükségleteiről, akkor a szüleihez visszatérő nő az egykori férjétől kapott vagyonból élhetett volna. Ha viszont a nő hibájából szakadt volna meg a párkapcsolat, akkor a nőt a szülei nem fogadták volna vissza (mert szégyent hozott rájuk), és akkor a nő egy teljesen kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna.

 

A Szentírásban semmi nyoma nincs annak, hogy a szerető Isten a kölcsönös szeretetet nélkülöző párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garanciát várna az embertől. Az 1Móz 2,23-24 versek arról szólnak, hogy az édenben önként ragaszkodott egymáshoz Adam és Madam. A héber nyelvben a Madam szó azt jelenti, hogy az Adam része (az európai nyelvekben a Madam szó asszonyt jelent, és ezért gyakoriak a házasságra utaló fordítások). Ezzel együtt az 1Móz 4,19 vers alapján látható, hogy az Örökkévaló elfogadja a párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garanciát elváró társadalmi normákat; hiszen Lámech feleséget vett, vagyis az asszony szükségleteinek a kielégítésére garanciát adott.

 

A Lukács 6,44 vers a saját fordításomban: Mert minden fa a saját gyümölcséről ismerhető fel. Tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.

Hasonló tartalmúak a Máté7,15-23; 12,33-34 versek is. Ezek a versek alapján érdemes megnézni a szeretet nélküli párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garancia alábbi gyümölcseit:

• A közvetlenül érintettek megkérdezése nélkül létrejövő házasság (1Móz 24,2-4; 1Móz 29,23)
• A leszármazottak egymást ölik az apjuk hagyatékához tartozó fiatal özvegyért. (1Kir 2,13-25)
• A férfi rokonok egy örökösödési sorrend szerint öröklik az asszonyt. (1Móz 38,1-30)
• A megtartott asszonyt az örökösödési sorrend szerint zárt körbe volt használható, az elbocsájtott asszony használhatósága nyilvánossá vált. Ezzel lényegében az anyagilag kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket prostitúcióra kényszerítették, az elbocsájtott asszonyokat pedig jellemzően nyilvános prostituálttá tették.
• Aki két asszonyt örökölt, az alkalmatlanná vált a püspöki és diakónusi szolgálatra. (1Tim 3)
• A rossz házasságok vagy szétesnek még a jogi garancia ellenére is, vagy teljesen megkeseredetté teszik a benne maradókat. A megkeseredett házasok jellemzően olyan erkölcs-csőszökké válnak, akik mélységesen megvetik azokat, akiknek szétesett a házassága, és gyilkos indulatokkal viszonyulnak a házasságtörőkhöz. (A történelem legnagyobb tömeggyilkosai olyan erkölcs-csőszök voltak, akik mélységesen megvetették az áldozataikat.)

Mit mond Jézus a házasságtörésről?

• A Márk 10,9 és a Máté 19,6b versek szó szerint megegyeznek: ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Ez a vers a saját fordításomban így szól: Amit az Isten összekötött, ember nem választja szét. (Amit az Isten összekötött, ember nem képes szétválasztani.) Vagyis ez egy olyan kijelentő mondat, amely teljes összhangban van a Jel 3,7 verssel. Ebből pedig az következik, hogy ami szétvált, azt nem Isten kötötte össze.
• Mindezen túl Jézus a házasságnak azokat a következményeit is felsorolja (Márk 10,2,12; Máté 19,1-9; Lukács 16,18; Máté 5,31-32), ami miatt gyakorlatilag mindenki házasságtörőnek minősül (Máté 12,39); és ezért a házasságnál még az eunuch állapot is jobbnak tartja (Máté 19,12).
• Külön érdemes kiemelni a János 8,3-11 versekben leírt történetet, ahol egy házasságtörésen tetten ért asszonyt vezetnek Jézus elé azért, hogy ítélkezzen felette. Az erkölcs-csőszök még nézni sem bírják azt, hogy Jézus nem ítéli el a házasságtörő asszonyt, ezért eloldalogtak. A János 8,11 versben Jézus ezt mondja: Én sem ítéllek el. Menj, és mostantól ne vétkezzél! Tehát Jézus nem azt mondja, hogy most utoljára nem ítéllek el, és azt sem mondja, hogy most az egyszer nem ítéllek el; hanem azt mondja, hogy Ő jellemzően nem ítéli el a házasságtörőt, Ő soha nem ítéli el a házasságtörőt. A házasságtörőnek viszont azt tanácsolja, hogy többé ne vétkezzen; hiszen láthatja, hogy milyen gyilkos indulatok vannak az erkölcs-csőszökben; és a saját érdekében kerülje az olyan cselekedeteket, amelyekért az erkölcs-csőszök halálra kövezhetik.

Mit mond Pál apostol a házasságtörésről?

• Ehhez érdemes először elolvasni az 1Kor 9,20-21 verseket, ahol maga Pál írja le, hogy azokhoz igazodott, akik között szolgált. Ebből pedig az következik, hogy a patriarchális normák szerint élő emberek között alávetette magát a patriarchális normáknak, és ezért a párkapcsolatról is a patriarchális normák szerint tanított; és ezért tanította a Zsid 13,4b versben azt, hogy a paráznákat és házasságtörőket megítéli az Isten. El kell ismerni, hogy elég ügyesen fogalmazott Pál, hiszen olyasmit állított, ami nyilvánvaló, hiszen Isten egyszer mindenkit megítél, de ezt úgy fogalmazta meg, mintha a paráznák és a házasságtörők különösen súlyos ítéletre számíthatnának. Ezzel szemben Jézus a Máté 25,31-46 versben világosan leírja azt, hogy milyen szempontok alapján történik az emberek megítélése, és az ott felsorolt szempontok között nem szerepel sem a paráznaság, sem a házasságtörés. Vagyis Pál olyasmit sugallt, ami nem következik Jézus tanításából, de mivel nyíltan nem állította azt, hogy a paráznák és a házasságtörők különösen súlyos ítéletre számíthatnak, ezért Pál nem hazudott.
• Pál az 1Kor 7,1-16 versekben is ír a házasságról, és ott is arra törekszik, hogy a szavai elfogadhatóak legyenek a patriarchális normák szerint élő embereknek, de itt szükségesnek látja azt is, hogy a saját családi állapotáról is szóljon; hiszen Pál apostol "kivonta magát az asszonytartás nemes feladatából", ami akár még a kompetenciáját is megkérdőjelezheti a témában. Ezért úgy ír a házasságról, hogy azt össztársadalmi szempontból tárgyalja; és így ebből a madártávlatból már nem is látszik az, hogy a párkapcsolatokat a szeretet hiányában is egybetartó garanciák teszik házassággá. De mielőtt azt hinnénk, hogy Pál apostol olyan madártávlatból nézi a házasságot, amelyből nem látszanak a házasság nehézségei, érdemes eltűnődni azon, hogy ő maga, és az apostoltársainak a zöme, miért nem házasodott meg. (Néha úgy tűnik, mintha Péter is csak örökölte volna a feleségét.) Szóval, ha Pál azt tanítja, hogy legyen minden férfinak felesége, és minden nőnek férje, akkor miért nem jár elől jó-példával? Az egy eléggé gyenge érv, hogy a házasság megosztott szívűvé tesz; hiszen ha a házastársak ugyanazért az Istenért lelkesednek, akkor a házasságuk nem távolíthatja el őket Istentől. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel Pál is tisztában volt, de az is nyilvánvaló, hogy Pál nem írhatott nyíltan a házasság ellen; és ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy Pál a rabszolgaság ellen sem írhatott nyíltan. Ez utóbbit azért írom ide, mert teljesen biztos vagyok abban, hogy Pál apostol tisztában volt a rabszolgaság igazságtalanságával, de az aktuálpolitikai realitásokkal is tisztában volt, és azt is világosan felmérte, hogy nem hatékony a rabszolgaság elleni nyílt harc. Egyébként kevesen tudják, de a rabszolgák sem házasodtak, ugyanis a rabszolgák szaporodását a gazdáik irányították, és azzal létesítettek szexuális kapcsolatot, akikkel a gazdájuk ezt meghatározta. Persze ebből nem következik az, hogy a rabszolgák paráznák lennének, és ezért Isten különösen súlyos ítéletére számíthatnának.
• Pál apostol az Ef 5,21-33 versekben Krisztusnak az egyházhoz fűződő kapcsolatához szeretné, hogy hasonlítson a férjeknek a feleségükhöz fűződő kapcsolata. Ez a hasonlat azért is különösen érdekes, mert Krisztusnak az egyházhoz fűződő kapcsolata egy olyan önkéntes egymáshoz ragaszkodás, amely mentes minden mérgező jogi garanciától; olyan, mint az ideális élettársi kapcsolat.