Gerzsonia, velem ugyan tavaly ősszel történt meg ugyanez, de még mindig nem vagyok túl rajta. 29 éves vagyok, és még nincs gyerekem. Szerintem teljesen addig nem is lehet feldolgozni, amíg meg nem születik utána egy baba. Legalábbis én biztos vagyok benne, hogy addig nem múlik el ez a fájdalom. Mi azóta nem próbálkoztunk, a progeszteronom nagyon alacsony. Az orvosom azt mondja, hogy annyira elég, hogy teherbe essek, megtartani már nem képes egy babát. Közben a barátnőim sorra babát várnak, és képtelen vagyok örülni a boldogságuknak, pedig tudom, hogy az élet nem áll meg, és nagyon igyekszem pozitívabban hozzáállni, de nem igazán sikerül..

Én is abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy hogyan lehet könnyebbé tenni, nem folyton azon rágódni, hogy nekem miért nem sikerült, ha másnak igen...