László Noémi

 

 

A KÖLTŐ ÁLMA

 

Nagy tóba érek egyszer. Vékonyabb

leszek az őszi ágnál, csendesebb

a fellegekből hulló éjszakánál.

 

Eltűnök,

mint földeken az első kósza hó.

Oda jutok, ahova ár sodor,

ahol a bokrosodó szél leejt.

 

Nagy tóba érek egyszer. Mindenütt

sima és mozdulatlan lesz a táj,

mint mélyen alvók keskeny ajaka,

ha múltak nem zavarják.

 

Nagy tóba érek, mélyre csobbanok,

míg valahol egy isten szendereg

és lassan, nagyon lassan lengeti

álomba süllyedt karját.