László Noémi

 

 

AZÓTA…

 

azóta csak fehér virág fehérebb

csak ujj derék halánték vékonyabb

a csend alatt átlátszó hangszerek zenélnek

s hajlékonyak

 

magukhoz visszahajlanak az esték

elzümmögik az alvó színeket

a súly történetét s hogy elfeledték

az íveket

 

az összeomló ámulatok ívét

s most üvegből van minden mozdulat

érinthetetlen s nem tudják az ízét

s a csend alatt

 

átlátszó testű hangszerek szitálnak

fehér zenét s az ajkak álma mély

azóta mintha súlyosan ziláltnak

tűnik az éj

 

 

123 vers a zené-

ről [194-195.]