László Noémi

 

 

ALTATÓ

 

Minden kialszik. A konyha kihűl.

Kenyér a kés mellett elszenderül.

A morzsák egyként elalszanak.

Kettéválik egy cukordarab.

 

Mindenki alszik. Nincs hely e kívül,

hol békésen szuszoghatnál egyedül,

hol kenyér mellé bújik a kés,

oszlani képes a rettegés,

 

még ha csak annyi is, hogy a cukor

darabja szétválik, szétvándorol,

hogy jön a hajnal, és a kenyér

elmorzsolódik fényeinél;

 

hogy jön a léghuzat, és lesöpör,

törmelék már, ami benned tömör,

a légzés mégis ringat, emel,

teszi az éj, amit tennie kell.

 

Szuszogj hát békében, kis morzsa-nép,

terített asztalon szélhordalék.

Álmodban földet, vizet hozol –

a kelő nappal fogyatkozol.

 

 

Papírhajó, 2008 [148.]