László Noémi

 

 

APRÓSÁGOK DICSÉRETE

 

Valamit adnék még neked:

mákszem nagyságú verebet,

tengeri sünt, törött csigát,

kallódó szarvaskoronát;

ösvényt, bozótosat, noha

tudod már: nem visz sehova;

 

amit egy pille itt hagyott:

tétova hangot, illatot,

parányi színes szirmokat,

takard be álmos arcodat,

mit bárki rögvest elfeled:

mindenből azt a keveset.

 

 

Papírhajó, 1996 [43.]