László Ibolya

 

 

REGGEL

 

A szél fáradtan dőlt el itt

        az árokparton, papsajtok között.

Szemét a nap tükrébe vetve

        ablakom alatt meggyfa öltözik

fehér ruhába, amint illik

        kényeske szűznek, kicsi lánynak.

Ha vőlegény jön, hajába lehel

        és sziromlepkék szállnak.

 

 

Köznapi lobogás [48.]