Zsonát Creative Commons License 2018.06.18 0 0 43796

Lányi Sarolta

 

 

TAVASZ SZÓL

 

Leány, derekad mért remegő,

Mint fiatal fa, amit a szél ráz?

Szemed beborúltan hova méláz?

 

(Ne félj, mert te vagy a nő, az erő.)

 

A napnak, ahogy vagy, add oda magad,

Kék ereken át hadd tüzesítse véred,

Ne félj, ha perzsel, ne bándd, hogy éget.

 

(Láncot kovácsolj, ami nem szakad.)

 

Csókláncot forrassz abban a tűzben,

Mert tart az örökkön, rozsda se sérti

És amit őröz: boldog alázat.

 

Ha mikor eljön érted a férfi,

Ahogy itt állasz kipirúlva, szűzen,

Add oda, add oda, add oda szádat.

 

 

Ajándék, 1912 [74.]