Zsonát Creative Commons License 2018.06.18 0 0 43795

Lányi Sarolta

 

 

KÉP A FANTÁZIA PRIZMÁJÁN

 

Él egy szoba egy szürke, furcsa házban.

Nagyon kedves, nagyon tiéd-enyém,

Gondolom és kimondom, tehát: van.

 

Van. Amint csukott szemmel rágondolok,

Már látom is. Bent enyhe, sárga fény

S elszórva szerte fényből mosolyok.

 

A falról földig érő drága leplek

Lengenek, mint óriás lepék.

A vázákban holt ibolyák epednek.

 

Mikor belépsz, szelíden felnevetnek

Az asztal, óra, lámpa és a szék,

S a kis ezüst szoborlány súg: szeretlek.

 

 

Ajándék [31.]