Lányi Sarolta

 

 

LÁMPA

 

A pillantásoddal felgyújtasz engem,

Mint villanykörte felgyúl a homályba,

Ha vendégek gyűlnek a bús szobába.

 

És égve élek: sugárzó, szende lámpa.

Boldogan, büszkén érzem fényemet,

Piros izzásig hevít a szemed.

 

És égek forrón, fényesen. De mennek

A vendégek már: az örömök s te

Kialszik ekkor a büszke, kicsi körte.

 

Kihűl, kihúny rövidke fénye...

S az elsötétült, bús szobába, bent

Tovább hallgat és mereng a csend.

 

 

Ajándék, 1910 [18.]