Van, amikor nehezebb lejönni egy hegyről, mint felmenni. Pedig felfele sem volt könnyű az út.

 

Tegnap mentem egy Kemence-Magasfa-Kemence kört.

A tapasztalatok - most minden irodalmi beszámolót nélkülözve - :

1. azt hiszem magam részéről elértem a technológiai üvegplafont és száznyolcvan fokot fordulva a továbbiakban elindulok a visszafejlődés útján ezzel végérvényesen megpecsételve kihalásomat. Többet nem túrázok Tuhu térképpel. Hiányzik a lépték, a papír térkép részletessége és precizitása.  Ezzel nem leszólni akarom a TUHU készítőit, hiszen már így is rengeteg munkát tettek bele és az új térképes elrendezés lényegesen könnyebb, mint a régi volt, de nekem nem vált be túrára. Megnézni a lehetőségeket jó lesz, de megyek vissza a papír térképhez.

 

2. Az útvonalam - Kemence vasútállomás-sárga kör-piros négyzet-piros sáv-zöld sáv- zöld kereszt - erdészeti szerpentin és ismét sárga kör volt. Azért döntöttem ezen hegy mellett, mert ő a Börzsöny második legmagasabb csúcsa, ha jól tudom 913méterével és gondoltam rágyúrok a hegymenetre.

 

3. Az út nagyon szép volt, mindenkinek ajánlom. Az erdő nagyon szép a piros négyzeten, különösen az elején szép hegyoldali legelők vannak, majd egy ritkásabb tölgyes, hosszú fűvel.. Később egy hegygerincen haladva hullámzás indul egyre nagyobb amplitúdókkal. Szinte lehet látni még a fákon keresztül is, ahogy fenyegetően közelít feléd a nagy hegy vonulata, ami már az X-edik kaptató után is még bőven a fejed fölé magasodik. Aztán jön egy meglepi balra le - itt nem tudom, hogy fog megmaradni az ösvény, mert az erdőírtás, a meredek hegyoldal és az erőzió már most  izgivé teszi a haladást, a másik oldalon ahol vissza kell kapaszkodni pedig sikongatós csalán nő vállmagasságig, ami huzamosabb ideig ingerelte hónaljtájt az erogén vagy erdogán zónákat. A Magasfa tetején sajnos nincs tábla, holmi vaskorszaki sírokra emlékeztető kőhányásokból lehet következtetni arra, hogy felértünk - meg abból is, hogy innentől lefelé visz az út.

 

A Magasfa oldalán lefelé haladva, letérve az ösvényről lehet kikandikálva szép panorámát látni, de aki arra jár, ne kövesse el azt a hibát, amit én, hogy itt lőttem szét az összes aksi cellát, mert ez a kilátás sehol nincs a zöld kereszttel ellátott erdészeti szerpentinen láthatótól. Sőt, ha én bárkinek javasolhatnék valamit, akkor a Magasfát inkább ezen az úton közelítse meg, mert olyan kilátás nyílik, amihez foghatót mondjuk a Sasbércen vagy a Gazostetőn lehet látni. Sajnos itt már nem volt egy korty nafta sem a telómban, pedig olyan naplemente volt, hogy a lélegzetem is elakadt. 

 

Mindazonáltal a lefelé út jobban megviselt, mint a felfelé, ebben szerepe lehetett annak is, hogy a szerpentin olybá tűnt, mint az éjszaka, ami soha nem érhet véget. Enyhítette a menetet az, hogy számos szarvassal találkoztam útközben. Csodálatos koronáik voltak.

 

Öreg este volt, mikor visszaértem a kocsihoz.

 

Indulás: 14.30 visszaérkezés: 21.15. 

 

Megtett kilométer: fogalmam sincs, nekem elégnek tűnt.