Újságnál dolgozom. Az interjúalanyoknak el kell küldenünk a bepötyögött cikket jóváhagyásra. Ilyenkor az e-mailbe becopyzunk egy szabványszöveget, miszerint kérjük, hogy a javításokat piros színnel jelezze az ügyfél. Ma visszajött egy javítás az ország messze legbutább hírességétől (pedig elég szoros a verseny): az illető a cikk első betűjétől az utolsó mondatot lezáró írásjelig mindent átállított pirosra.

Erről eszembe jutott egy sztori, el is mondtam az e-mailt nekem továbbító, zokogva röhögő újságírónak:

A táncdal-, operett- és operaénekes Kovács József érdekeltségébe tartozó egyik lapnál dolgoztam, más operettszínészek is feltűntek időnként a szerkiben. Pl. az a művésznő, aki a férjével német nyelvű produkciókkal is fellépett. A hölgy egyszer laposkúszásban közeledett felém, és rohadtul nem értettem, mi lehet a gond, hiszen előtte már megbeszéltük, hogy én fogom elkészíteni az aktuális Deutsche Bühne-szórólapot. Elmesélte szegény, hogy autóban ülve diktafonra mondta a szöveget, aztán megkért valakit, hogy hallgassa le és gépelje be, és hozzátette, hogy ügyeljen a nagybetűkre. Félig sírva, félig nevetve mutatta a kéziratot: AZ EGÉSZ ROHADT SZÖVEG VÉGIG NAGYBETŰVEL VOLT GÉPELVE. :D Szerencsére megnyugtathattam a művésznőt: tudok annyira németül, hogy felismerjem a főneveket.