Láng Eszter
GONDOLNI VALAMIRE CSAK ÚGY
gondolni valamire csak úgy kedvtelésből
passzióból ez az igazi kikapcsolódás
gondolni például arra hogy milyen jó lenne
ha a gépem nem írná át a sorkezdést
nagybetűre vagy milyen jó lenne ha
be tudnám magamnak állítani a programokat
nem kellene segítséget igénybe venni,
szívességet kérni vasárnap délután valakitől,
akit épp el lehet érni a neten
de akkor lehet hogy a hét végén
nem írtál volna nekem egy sort sem:
nem kértem volna tőled semmit és talán te se tőlem
pedig milyen jól jönnek néha ezek az egy-két sorok
úgy látszik ma ez a vers a sorok körül fog forogni
már ha egy vers tud egyáltalán forgolódni és
amit írok egyáltalán versnek minősíthető
de ezt majd megmondják a mindenhez értő kritikusok
és szerkesztők ha netán eszembe jutna elküldeni
valahová ami mostanában ritkán fordul elő
fordul most és nem forog nem forgolódik az elküldés
csak a madarak forgolódnak ahogy kinézek az ablakon
és látom a csupasz ágakon tollászkodni őket
galambok ültek a verebekhez három perc
futamidőre de biztosítást nem kötöttek arra
hogy lepottyanhatnak a magasból vagy esetleg
letörik alattuk a korhadásnak indult ág
mégis milyen jó a társadalmi közérzetük ahogy
rásüt a nap a hátukra, és én megpróbálom
végiggondolni a szürke árnyalatait az ezüsttől
az antracitig még vass tibi pocsolyaszínű galambjai
is eszembe jutnak amiket ő savószínűnek titulált
de igazából nehéz most a szürkére gondolni
amikor ömlik az ablakon át a fény januáriusnak
tizenhetedik napján mintha március lenne és
amikor mégis zárt falak között görnyedek
a számítógép előtt és megpróbálok csak a
napra gondolni, amit annyira szeretek és amitől
mindig jókedvem kerekedik, elég csak egy
apró reggeli sugár a függöny résén át és már
szépen indul a nap
ez a mai hétfő is amikor az jut eszembe
mennyi mindent kell csinálnom
ezen a héten és vajon elég lesz-e az időm
vagy megint elhalasztódnak a dolgok
ahogyan általában lenni szokott: több a feladat
mint a kiszabott idő mégis igyekszünk mindahányan
teljesíteni a lehetetlent, hajtjuk magunkat, elfelejtjük
hogy kontemplálódni kéne relaxálni nem törődni
hogy elmulasztjuk a határidőket amiket mások
jelöltek ki nekünk vagy magunk tűztünk ki
mindegy csak kihajolnánk az ablakon
gyönyörködnénk a madarak felröppenésében
és leszállásában, és abban ahogy magabiztosan ülnek
az ágakon meg-meglebbenő szárnyakkal
fejüket jobbra-balra forgatva, fényes fekete szemükben
az öntudatlan lét örömével
lopott kis örömeim ezek munka közben
nekem is ha furdal is miattuk
a lelkiismeret
111 vers a Sóvi-
dékről [91-92.]
