Lakatos István

 

 

LÉTEZEM

 

Létezem egy szóban,

Egy dalban, egy sorban,

Egy képen, egy hangban,

A ködös homályban,

Egy elfelejtett mosolyban.

Vagyok az őszi avaron,

A fekete földben,

Lent a mélyben

És fent az üdvösségben.

Valahol biztos, hogy vagyok

És tudom leszek,

Mert nem felejtheted emlékem.

Ha eltűnök örökre,

Ha nyoma se lesz életemnek,

Soraim őrzik majd lelkem,

Mert valahol a verseimben

Örökké ott leszek, Létezem.