Zsonát Creative Commons License 2018.06.11 0 0 43767

Lajtai Gábor

 

 

TÉLI TÖRTÉNET

 

Riadtan, fázva ült a járdaszélen,

Fagyott markában fillérnyi öröm,

Gyermeki arcán csillogott a télben

Sós könny és közöny, hópihék között.

 

Felett jártak felsőbbrendű lények,

Megcsörrent néha pénzük a kövön,

Szemükben gyúltak nagyvárosi fények,

Kegyes szívükbe béke költözött.

 

És ő csak ült, csak ült a járdaszélen,

Mosoly oszlatta arcán a ködöt,

Kicsiny tavasz lett körötte a téren,

Hitte a fényt a fellegek fölött.

 

Szeretett volna átlátni az égen,

Köszönni reményt, kérni szebb jövőt,

Érezte Istent túl a messzeségen,

Koldusként ült az emberek között.