Ladányi Mihály

 

 

ABLAKNÁL

 

A szappan éneke kihallatszik a házból, meg a víz éneke.

A telep lefekvéshez készülődik.

Az ajtók közel vannak egymáshoz, most sorra becsapódnak,

reteszek mondanak jó éjszakát.

A konyhaajtók fénye még beszélget egy kicsit

mielőtt magukra húznák az éjszakát a házak.

 

Hány városban

álltam így, ablak mögött,

hallgattam az esti fürdővizek énekét,

a rekedt csapokat,

a testek boldog verdesését

a víz ujjai közt,

egy ablak mögött figyeltem az ablakokat, amint sorra elbúcsúztak,

és intettem a magános ablakoknak,

a késő éjszakáig villogóknak,

hogy itt vagyok,

hogy látjuk egymást…

 

A szappan éneke kihallatszik a házból, mondván:

figyelj! –

becsapódó ajtó kiált,

egy ablak függönyével integet.

Itt kell énekelnem,ezek között a házak között.

E foghíjas lépcsőkön indulnak el felém

a tárgyak izgatottan,

s e korhadt ajtófélfához támaszkodik valaki,

akire szemem rácsukódik.

 

 

Mint a madarak [66-67.]