Ladányi Mihály

 

 

MA ESTE

 

Este lett. S ma a lomha pára

mintha az én szivemből szállna

a tornyos, zengő pesti tájra.

Magános, hallgatag vagyok.

 

Emlékszem, oly egyszerű voltál,

akár anyók száján a zsoltár

vasárnap délután… De hol már

a te tiszta kis mosolyod?!

 

Elszálltam tőled, mint a sápadt

levél, ha őszi szelek járnak

s összeütődő kicsi ágak

sejtelmes dallama zokog.

 

Úgy kellenél… Ma úgy hiányzol!

Nincs tavasz, melyben nem virágzol,

csillagos-holdas esti ég, hol

nem a te láng-szemed lobog.

 

 

Az út kezdete [16.]