Zsonát Creative Commons License 2018.06.11 0 0 43753

Ladányi Mihály

 

 

KOROMTALAN TÜZEK

 

Otthon most a tengeriszárak

surrognak, ha a szél feltámad,

s a Malom-tóban, sűrű nád közt

éhes szunyogok sírdogálnak.

Otthon most csorda után baktat

s nagyokat pattintgat a hajcsár,

s pataverte széles utaknak

mélyéről hajlós füstként por száll.

Látod, annak az útnak őrzi

töviseit ma is a talpam,

azé a fényes, nagy mezőé

a forróság, a szavaimban,

hol Tóth Márton holt nagyapámnak

mutatóujja minden kútgém.

Ha eljönnél, virágzó hársak

jóillatát mind eléd vinném.

Szülőföldemmel lobogsz bennem

álomban, hitben, szerelemben,

huszonegy év fanyar ízéhez

képzelem ízét csókjaidnak

s szoknyád szelétől idegemben

koromtalan tüzek lobognak.

 

 

Az út kezdete [9.]