Lackfi János

 

 

EGY NAP A FÖLD FELETT

 

Gerezdekre vágva hever köröttem a lágyhéjú hajnal

Leveleit bontja a sarokban a zöldülő homály

Valaki egyenként becsapta mögöttem zörgő napjaim

Didergek a vászonszövésű, túl-fehér szobában

Gyenge vagyok, még szívesen másznék vissza

Az anyaian mély és meleg sötétbe

 

Vágyaim szétgurulnak a padlón

Gömb-alakjukat kikezdte az este

A fáradtság lassan felissza

A nyomaimban meggyűlt holdfényt

 

 

Magam [47.]